Úgy vártam már ezt a mai napot. Erre készültem 3 hete, mert az elmúlt pár hétben nem volt alkalmam részt venni rajtam. Este előkereste az elegáns ingemet, blézeremet, és még az autót is lemostam, hogy hát mégse egy koszos autóval érkezzem.
Vettem egy forró fürdőt és közben rendeztem a gondolataimat is. Igen, meg tudom csinálni. Képes vagyok rá. Menni fog. Nyugi, nem lesz semmi baj, hiszen mindent megcsináltam, minden határidőre és rendben elkészült.
Mosolyogva hívtam fel az édesanyámat, hogy akkor a kicsi másnapi farsangján ott tud-e lenni, mert hát nekem NAGYON FONTOS MUNKAHELYI MEGBESZÉLÉSEM LESZ (megint). Ó, igen, persze, délután megy érte, nyugodjak meg. Miiiiii???? De hát ez olyan egész napos (nagy)szülő foglalkoztató program!!! Miiiii??? De hát ezt nem mondtad! Szuper. Megint félre értettük egymást. Este 8. Nincs aki másnap a gyerekkel legyen az oviba. Neki nem lesz ott egyedül senkije. Szervezés, idegeskedés, kisebb fajta kiborulás, majd jó éjt, pihend ki magad másnapra.
Eljött a másnap. A másnap 11 óra, amikor is (szokás szerint) Ő nem jelent meg. Késett. Mint mindig. Mi meg ott álltunk (ültünk) mindannyian néma csendben és vártuk, csak vártuk Őt. Jó drága órabérben, mert vagyunk vagy 15-en, és addig a munkákkal sem haladunk, mert csak némán ülünk és várunk.
Majd megérkezett: “Jó napot Uraim!” Én hölgy vagyok, két kolléganőmmel együtt. Sebaj. Barna zakó van rajta. Az jó, akkor lazább hangulatban van. “Hallgatom Igazgatóúr!” És megkezdődik a 3-4 órás csoportos kínvallatás: éheztetéssel és mosdóhasználat megvonásával együtt (értsd szó szerint, mert nem lehet kimenni közben). Ha mondassz valamit az a baj. Ha nem mondod (nem mersz megszólalni) az a baj. Meg mertem szólalni. Nem kellett volna. Fenyegetőzik és pont leszarja, hogy mekkora projektet vittél véghez a csapatoddal sikeresen.
Nem, nem vártam ezt a napot. Csak próbáltam pozitívan, nagyon pozitívan hozzá állni. Hogy talán majd most. Majd ma nem kapok talán letolást azért, mert dolgozni merek és nem csak besúgót játszok, és/vagy a körmöm reszelgetem munkaidőben. Tudtam, hogy dícséretet ma sem kapok, de jól esett volna, hogy ha nem ordítják le a hajamat és nem akarnak elzavarni a megbeszélésről azért, mert nagyon finoman meg mertem említeni, hogy a külsőstől kapott anyag nem kellően kidolgozott az azonnali végrehajtáshoz. Persze nem engedte végig mondani, hogy nem a munkát nem akarom megcsinálni b… meg, hanem előtte még át kell dolgozni a külsőstől kapott anyagot. Ennyi.
De hát ők, a külsősök, profik. Sok-sok millióért profik. Én meg csak egy szerencsétlen lúzer munkavállaló vagyok, aki irigykedik a külsősök pénzére. Hát nem, nem a pénzre vágyok. Csak egy kicsi, egy egészen ici-pici kis buksi simire (köszönömre), hogy végigtoltam a projektet a csapatommal. Sikeresen.
Összegezve a mai napot csak igaza volt Neki, hogy mi a francot is keresek azokon a megbeszéléseken?! Legyen igaza hát, ha már ilyen motivációs gurukval van dolgom: én biza’ be nem megyek a következőre! Inkább tegyenek fel a kirugandó listára. Nyugodtan rúgjanak ki azért, mert rengeteget dolgoztam, fejlesztettem és javítottam a cégnél és azért, mert nem vagyok hajlandó többet bemenni olyan megbeszélésekre, amelynek elsődleges célja a megszégyenítés és a másik kicsinálása, miközben a gyerekem egyedül van az óvodai rendezvényen… Köszönöm Uram, Ön igazán motiváló vezető!
Üdvözlettel:
Hold
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: